Az emberben sok minden lejátszódik, amikor otthagy egy melót (vagy mondjuk elküldik - hallottunk már ilyet is...).
A hirtelen munkanélkülivé válás egyik nagy kérdése, amivel én is szembesültem:
Beleugorjunk-e az első viszonylag kedvezőnek mondható állásajánlatba? (Vegyük úgy, hogy egy hete mondtunk fel vagy rúgtak ki...) Ezt a dolgot tovább bonyolíthatja, ha a munkáltatónak azt ígérjük, "nem csak átmenetileg kell a meló, amíg mást (jobbat) találok, hosszú távon gondolkodom!". Ezt persze nyilván magunk sem hisszük el, mert ha az első szembejövő ajánlatot elfogadjuk, ami nem előrelépés és anyagilag sem éri meg, akkor ez sajna épp erről szól: az első adandó alkalommal léc, tipli...
De a kérdés kérdés marad... Érdemes várni a "megfelelőre?" Van ilyen?
Na jó, elárulom: én kivártam... Hogy megérte-e? Igen, most úgy tűnik. De ezt ugyebár majd eldönti az idő, a Jóisten és a jelenlegi munkaadóm... Hogy megint ugyanígy tennék-e? Hmmmmm... Azért az a pár hónap, amit álláskereséssel töltöttem, nem éppen mondható felhőtlen nyaralásnak - bár be kell látnom, egy ideig kifejezetten jól esett a pihenés és a mókuskerék hiánya. Nyár, barátok, Balaton... És álláskeresési járulék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése